Bevallom ezt a kérdést mostanában többször feltettem magamnak. Hét éve dolgozom, és a jelenlegi már a negyedik munkahelyem. Itt már hosszú távon terveztem, de sajnos nem érzem jól magam, ezért megint újat keresek. Elkezdtem önkritikát gyakorolni, hogy biztos velem van a probléma, és én tehetek arról, hogy egyik sem felelt meg, ezért úgy döntöttem, hogy pszichoanalitikus segítségét veszem igénybe, akivel objektíven kielemeztük az eddigi munkahelyeimet.

1. A szakmailag jó, de megszakadós munkahely

Lényegében ez volt az első szakmába vágó munkahelyem, ahol közel kettő évet töltöttem. Minden nap egy-egy óra ment el utazással, és minimum tizenkét órát dolgoztam. A fizetés nem volt túl jó, viszont nagyon sokat tanultam. Felmondásom előtti utolsó három hónapban reggeltől estig (volt, hogy éjfélig) dolgoztam egy előre beígért plusz összegért, aminek végül a felét kaptam meg. Erre az időszakomra a magánéletem ráment, úgyhogy csak szakmailag érte meg.

2. A szakmailag jó munkahely kiabálós főnökkel

A második munkahelyemen töltöttem el eddig a leghosszabb időt. Relatíve hasonló feladatokat láttam el, mint előtte, kicsit magasabb fizetésért. A kollégák nagyon kedvesek voltak, és az új munkahely negyedórára volt csak a lakásomtól. Az egyetlen negatívum a közvetlen főnököm természete volt, aki magas pozíciót töltött be, és nem tudta kezelni az ezzel járó nyomást. A feszültségét általában egy-egy kollégán vezette le, kiabálás formájában. Az osztályon minden héten valaki sírdogált miatta. Olyanok miatt kaptunk mondjuk leszúrást, azaz konkrétan én, hogy valamit miért nem tűztem össze a gémkapcsozás helyett (a tűzőgépet elvitte és az ő irodájában volt, amiről nem tudtunk). Egy év elteltével elkezdtek fogyatkozni a kollégák, mert már nem bírták az állandó feszültséget. A főnökömnek amúgy voltak jó pillanatai, tudtam, hogy szakmailag elégedett velem, kedvel, megbízik bennem, de amikor az irodatársaim is felmondtak, és többször lettem én a kirohanásainak az elszenvedője, felmondtam.

3. A nyugalmas, jól fizető, de szakmai fejlődésre korlátozottan lehetőséget adó munkahely

Itt lényegében back office munkát végeztem, az addigi legmagasabb fizetésem duplájáért. A társaság, vezetőség jó volt, de egy év után nem éreztem kihívást a munkában és monotonná vált. Nagy dilemma volt, hogy váltsak-e. Feladjam-e a biztosat a bizonytalanért? Feladtam.

4. Jól hangzó pozíció, professzionális környezet, jó fizetés, borzasztó kollégákkal

Nem érte meg. Olyannyira, hogy amennyivel jobban keresek, azt elköltöm pszichoanalitikusra. Amit a főnököm ígért, hogy itt egy családias környezetben fogok dolgozni, az nem igaz. A főnököm egyáltalán nem szeret a beosztottakkal kommunikálni, így vele semmilyen kapcsolatom nincsen. A kollégáim, akiknek a nagy része nő, úgy fúrják a másikat, ahogyan tudják, ezzel borzasztó feszültséget és hangulatot teremtve. Ezt elég sikeresen teszik, pár hete két ember kirúgását elérték.

Szóval ismételten váltani fogok. Voltam már pár interjún, ahol őszintén elmondtam kérdésre az okokat, hogy miért váltottam már többször. Az a tapasztalatom, hogy ha az ember diplomatikusan fogalmazza meg a kritikáit, akkor azt nem értékelik negatívumként. Olvastam pár, a munkahelyváltással kapcsolatos cikket, tanulmányt, amiből az derült ki, hogy a korosztályom körében kezd általánossá válni a sűrűbb, 2-3 évenkénti váltás, hiszen magasabb fizetési kategóriát is gyakran így lehet elérni.

Optimista vagyok, hiszem, hogy találni fogok olyan munkahelyet, ami tökéletes lesz számomra szakmai fejlődés és közösség szempontjából is. Ahova nem rosszkedvűen járok be, hanem vidáman, motiváltan. Ahol a munkát nem egy szükséges rosszként élem meg, hanem élvezem is.