Elöljáróban elmondanám, hogy egyik nagymamámat leszámítva, a családom minden tagja alacsony termetű, és vékony alkatú, így gyerekkoromban folyamatosan azt hallgattam, hogy kire ütött ez a lány, hogy ilyen magas? Gimis koromtól ezt a kérdést kiegészítették azzal a megjegyzéssel is, hogy nem édesanyád alkatát örökölted (aki negyven-egynéhány kilogramm). Felesleges volt ez az információ, volt tükör otthon, bele is szoktam sűrűn nézni, láttam, hogy magas vagyok és erős alkatú.

Harmadik évfolyamos gimnazista voltam, amikor elhívott egy fiú randizni, és beültünk egy - akkor igen felkapott - zenés pubba. Beszélgetés közben említette, hogy mennyire hasonlítok a volt barátnőjére. Pár órával később szólt, hogy nézzem, ott van a korábban említett volt barátnő, és rámutatott egy szőke hajú, alacsony, molett lányra. Kérdeztem tőle, hogy miben hasonlítok rá, szerintem nem egyezik a külsőnk, én magas vagyok és barna hajú. Mondta, hogy de, hasonlítunk alkatra. Az volt az első és egyben utolsó randink, mert nagyon megbántott. Viszont sikerült ennek hatására tíz kilótól megszabadulnom, és a súlyomat egy évig tartottam is.

Egyetem alatt és után megint visszajöttek a kilók, mert nem étkeztem egészségesen, és nem is sportoltam semmit.

Pár éve barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy fesztiválra. Nagyon készültünk rá, vettem erre az alkalomra új ruhákat (egy farmer rövidnadrágot egy olyan trikóval, ami a köldökömig ér), fodrász behullámosította a hajamat, én pedig szépen kisminkeltem magam. Ahogyan mentünk a fesztivál helyszínére, az út szélén is bandáztak fiatalok, és amint egy társaság mellett elhaladtunk, hallom, hogy egy fiú odaszól nekem, hogy miért veszek fel olyan felsőt, amiből kivan a hasam, ha nincs is szép hasam. Mikor hátrafordultam, hogy megválaszoljam a kérdését, láttam, hogy a fiú fején egy fél dinnye van...

Azt nem mondom, hogy tönkrevágta az estémet a kérdése, de nem esett jól.

Következő héten bejelentkeztem személyi edzőhöz, illetve elkezdtem futni, és az étkezésemet is megreformáltam. Nikinek, az akkori edzőmnek mondtam, hogy az a cél, hogy a következő évben ugyanabban a felsőben már ne kapjak kritikát. Sikerült megint tíz kilót leadnom, és Niki rábólintott, hogy nyugodtan felvehetem.

Visszatérve a fesztiválos fiúra, én nagyon nem tudok azonosulni az ilyen emberekkel. Nem értem, hogy ettől neki miért jobb? Megalázzák ezzel a másikat és borzasztóan lerombolják az önbizalmát.

Mindennek oka van, valószínű ez azért történt, hogy áttérjek egy egészségesebb életmódra, sportoljak. Ami az érdekes, hogy mikor nőiesebb alkatú voltam, a férfiak részéről sokkal több pozitív visszajelzést kaptam, pedig azt hittem, hogy nekik a vékony, izmosabb lányok jobban tetszenek. Jelenleg egy férfi edzőm van, aki pont párt keres, és mesélte, hogy ő kimondottan a nőies alakú lányokat favorizálja, a sportosakat nem.

Úgyhogy, ízlések és pofonok, nehéz mindenkinek megfelelni - hogy ezekkel a közhellyel éljek -, de természetesen nem is az a cél, hanem az, hogy én jól érezzem magam a bőrömben.